Rólam

1972-ben születtem Gödöllőn. Szokatlanul nagy családban nőttem fel: hét testvérem van, akik közül ugyan többen felnőttek voltak már, amikor világra jöttem, mégis a legfontosabb gyerekkori, sőt jelenkori élményeim alapja is ez a körülmény.

Általános iskolás koromtól kezdve színjátszottam, ami nem jelentett egyenes utat a színház világa felé, sohasem gondoltam rá komolyan, hogy színésznek tanuljak.

Noha középiskolás koromtól kezdve (főként színjátszó táborokban) segítőként, asszisztensként örömmel vettem részt pedagógiai kötődésű tevékenységekben, nem éreztem elegendő vonzalmat a tanári pálya iránt.

Egy kicsit mindkettő hazugság, hiszen mind a színház, mind a nevelés világából nagyon is vonzott (ugyanakkor taszított is) valami, és az élet tálcán kínálta számomra a megoldást: 1992-ben, épp a középiskola befejezése után benne találtam magam a magyarországi színházi nevelés alakuló közegében, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központban. Kaposi László, későbbi férjem, és ma is fontos alkotótársam révén az Angliából származó módszer hazai adaptálói között lehettem, aminél szerencsésebb pályakezdést nem is álmodhattam volna. Kalandos, ám rizikós vállalkozás volt ez, hiszen egy nemlétező szakmát kezdtünk el gyakorolni.

A Kerekasztal munkatársának lenni ma is, minden egyes napon páratlan élmény. A társulat tagjainak eltérő világnézetéből, érdeklődéséből, az alkotói kreativitásból és az örökös kétkedésből, a világ felfedezésének vágyából, a próbák, kísérletek, viták során a legizgalmasabb színházi nevelési projektek jönnek létre. Ezek célközönsége főként az óvodákban, általános és középiskolákban tanuló és tanító közösségek.

A színházi nevelési munkával párhuzamosan művelődésszervező diplomát szereztem a Janus Pannonius Tudományegyetemen, pedagógia szakos bölcsész és tanári végzettséget az ELTÉ-n, valamint drámapedagógusként végeztem a Nyugat-Magyarországi Egyetemen.

Ezek alatt az évek alatt három nagyszerű fiam is született, akiktől nagyon sok támogatást kapok.

A Kerekasztal mellett dolgozom általános iskolában, egyetemen és pedagógus-továbbképzéseken.  Bár a hagyományos pedagógus szerepkört sohasem próbáltam, remek feladat és tanulási lehetőség számomra a tanári munka. A drámapedagógus és a színész-drámatanár egyszerre színész, dramaturg, író, rendező, facilitátor, s ezek együttese nagyon jó kommunikációs bázis, hogy partnerként, együtt értsük meg a világ jelenségeit.

Íróként mind a felnőtt, mind az ifjúsági irodalomban is hasonló témák és hasonló módon foglalkoztatnak, mint színházi nevelési szakemberként vagy drámatanárként: nehéz kérdéseket feszegetni, s helyet hagyni benne az olvasó, a játszótárs képzeletének.

Az, hogy 2021-ben a Csak neked akartunk jót c. regényemért elnyertem az Év ifjúsági szerzője díjat, nagy öröm, és egyben komoly felelősség is. Köszönöm.